A Becsület Siralma

A becsület siralma

(A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE 4. KÖTET)

Morgan Rice

Morgan Rice

Morgan Rice, a tizenhét kötetből álló bestseller, epikus fantasy-sorozat – A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE – szerzője, az USA Today első számú bestseller írója, és számos más regénysorozat szerzője. Regénysorozatai közül kiemelendő a VÁMPÍRNAPLÓK című, jelenleg tizenegy kötetet számláló bestseller-sorozat; a TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA, a két kötetből álló posztapokaliptikus thriller (folytatása következik); valamint a legújabb epikus fantasy-sorozat, a KIRÁLYOK ÉS VARÁZSLÓK. Morgan művei audió és nyomtatott kiadásban is megvásárolhatók, és több mint 25 nyelvre fordították le őket.

Morgan örül a visszajelzéseknek, ezért kérjük, látogasson el a www.morganricebooks.com weboldalra, iratkozzon fel az e-mail listára, hogy ezáltal ingyenes könyvhöz és egyéb meglepetésekhez jusson! Töltse le az ingyenes alkalmazást, értesüljön a legújabb, exkluzív hírekről, és keresse bátran az írót Facebook-on és Twitteren is!

Lelkes éljenzés Morgan Rice-nak

"Ha úgy érzed, üres lett az életed a VARÁZSLÓ GYŰRŰJE sorozat vége után, most itt a megoldás. Rice A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE újabb briliáns sorozatnak ígérkezik: trollok és sárkányok világába kalauzol el bennünket, ahol a vitézség, a becsület, a bátorság, a varázslat és a sorsba vetett hitt az uralkodó. Morgannek ismét sikerült egy sor erős karaktert alkotnia, akiknek minden oldalon szurkolhatunk... Ajánlom minden olvasónak, akik szeretik a jól megírt fantasy-t.”

-- Books and Movie Reviews

Roberto Mattos

“A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE már a kezdetektől nagy siker...igazi igényes fantasy... Úgy indul, ahogy kell, a főszereplő küzdelmeivel, majd szép lassan kiteljesedik, és bekerülnek a történetbe lovagok, sárkányok, varázslat, szörnyek, valamint a sors hatalma... A jó fantasy minden eleme megtalálható benne: katonák, csaták, összecsapások... .Ajánlott olvasmány mindenkinek, aki élvezi az epikus fantasy-t erős, fiatal és hihető karakterekkel.”

--Midwest Book Review

D. Donovan, eBook kritikus

“A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE sodró történet, amelyet akár egy hétvége alatt is végig lehet olvasni… egy ígéretes sorozat kezdete.”

--San Francisco Book Review

"Egy akciódús fantasy, amely biztosan örömet fog okozni a Morgan Rice-regények rajongóinak, valamint Christopher Paolini műveinek, például az ÖRÖKSÉG-CIKLUS rajongóinak.... A fiatal felnőtt irodalom rajongói falni fogják Rice legújabb munkáját, és repesve várják majd a folytatást."

--The Wanderer, irodalmi folyóirat (A Sárkányok ébredéséről)

“Szellemes fantasy sok rejtéllyel és cselszövéssel. A Hősök küldetése a bátorságról és az életcél megtalálásáról szól, ami fejlődéshez, érettséghez és tökéletességhez vezet… Azoknak, akik tartalmas fantasy kalandokra vágynak, a főszereplők, az eszközök és az akció által lendületes sorozat igazi élményt nyújthat. Végigkísérhetik Thor fejlődését, az álmodozó gyerekből fiatal felnőtté válását, miközben lehetetlennek tűnő akadályokat küzd le a túlélésért…És ez csak a kezdete egy ígéretes, fiatal felnőtteknek szóló fantasy-sorozatnak.”

--Midwest Book Reviwe (D. Donovan, eBook kritikus)

“A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE sorozatban minden hozzávaló megtalálható, ami az azonnali siker eléréséhez szükséges: cselszövések, ellencselek, rejtély, vitéz lovagok, virágzó szerelmek, összetört szívek, csalódás és árulás. A regény olvasása órákig le fog kötni, kielégítve minden korosztály ízlését. A könyv ajánlott mindenkinek, aki kedveli a fantáziadús olvasmányokat.”

--Books and Movie Reviews, Roberto Mattos

“Rice szórakoztató epikus fantasy-je [A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE] a műfaj klasszikus vonásait foglalja magában —egy jól kitalált világ, amelyet az ősi Skócia történelme és tájai által ihlettek, valamint egy jó adag udvari cselszövés.

——Kirkus Reviews

“Nagyon tetszett, ahogy Morgan Rice felépítette Thor karakterét és a világot, amelyben élt. Nagyon jól leírja a helyszínt, valamint az azt benépesítő lényeket…Nagyon élveztem [a cselekményt]. Rövid és bájos volt…Éppen elegendő mellékszereplő volt benne, így nem zavarodtam össze. Kalandok és szívszaggató pillanatok váltakoznak benne, de az ábrázolt cselekmény mégsem túl groteszk. A könyv kitűnő olvasmány tinédzser olvasók számára... Ez valami jelentős dolog kezdete…”

--San Francisco Book Review

“A Varázsló gyűrűje című epikus fantasy regényciklus (amely jelenleg 14 kötetből áll), akciódús első kötetében Rice megismerteti az olvasókkal a 14 éves Thorgrin „Thor” McLeod történetét, akinek egyedüli álma, hogy beléphessen a királyt szolgáló lovagok élgárdájába, az Ezüstcsapatba. Rice műve tömör és vaskos, az ábrázolt helyszín pedig intrikákkal teli.”

--Publishers Weekly

“[A HŐSÖK KÜLDETÉSE] gyors és könnyű olvasmány. Minden fejezet vége arra készteti az olvasót, hogy tovább haladjon és felfedezze, mi történik a következőkben. Így egyszerűen nem lehet letenni. A könyvben akad némi hiba, elírás, néhány név összekeveredik, de ez nem vonja el figyelmünket magáról a történetről. A könyv befejezéskor rögtön el akartam kezdeni a második kötet olvasását, és pontosan így is tettem. „A varázsló gyűrűje” regénysorozat mind a kilenc kötete megvásárolható Kindle-re, ráadásul az első kötet – „A Hősök küldetése” – ingyenesen letölthető! Ha valami gyors és szellemes olvasmányt keresel a nyaralásodra, ez a könyv kitűnően megfelel a célnak.”

--FantasyOnline.net

Morgan Rice művei

KIRÁLYOK ÉS VARÁZSLÓK

A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE (Első kötet)

A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE

A HŐSÖK KÜLDETÉSE (1 kötet)

A KIRÁLYOK SORSA (2. kötet)

A SÁRKÁNYOK SORSA (3. kötet)

A BECSÜLET SIRALMA (4. kötet)

A DICSŐSÉG ESKÜJE (5. kötet)

A HŐSIESSÉG MEGBÍZÁSA (6. kötet)

A KARDOK RÍTUSA (7. kötet)

A FEGYVEREK FOGADÁSA (8. kötet)

VARÁZSLATOK EGE (9. kötet)

A PAJZSOK TENGERE (10. kötet)

AZ ACÉL URALMA (11. kötet)

A TŰZ BIRODALMA (12. kötet)

A KIRÁLYNŐK URALMA (13. kötet)

A TESTVÉREK FOGADALMA (14. kötet)

A HALANDÓK ÁLMA (15. kötet)

A LOVAGI TORNA (16. kötet)

A HARC AJÁNDÉKA (17. kötet)

A TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA

AZ ELSŐ ARÉNA: RABSZOLGAKERESKEDŐK (1 kötet)

ARÉNA KETTŐ (2. kötet)

VÁMPÍRFÜZETEK

ÁTVÁLTOZVA (#1 Kötet)

SZERETVE (#2 Kötet)

ELÁRULVA (#3 Kötet)

ELRENDELVE (#4 Kötet)

VÁGYAKOZVA (#5 Kötet)

ELJEGYEZVE (#6 Kötet)

MEGESKÜDVE (#7 Kötet)

ALAPÍTVA (#8 Kötet)

FELTÁMADVA (#9 Kötet)

VÁGYÓDVA (#10 Kötet)

BEVÉGEZVE ( #11 Kötet)

Szeretnél ingyenes könyveket?

Iratkozz fel Morgan Rice e-mail listájára, és szerezd meg a 4 ingyenes könyvet, 2 ingyenes térképet, az ingyenes alkalmazást, és egyéb exkluzív ajándékokat! A feliratkozáshoz látogass el a www.morganricebooks.com

weboldalra!

Hallgasd meg a VARÁZSLÓ GYŰRŰJE sorozatot hangoskönyv formátumban!

Copyright © 2013 by Morgan Rice

All rights reserved. Except as permitted under the U.S. Copyright Act of 1976, no part of this publication may be reproduced, distributed or transmitted in any form or by any means, or stored in a database or retrieval system, without the prior permission of the author.

This ebook is licensed for your personal enjoyment only. This ebook may not be re-sold or given away to other people. If you would like to share this book with another person, please purchase an additional copy for each recipient. If you’re reading this book and did not purchase it, or it was not purchased for your use only, then please return it and purchase your own copy. Thank you for respecting the hard work of this author.

This is a work of fiction. Names, characters, businesses, organizations, places, events, and incidents either are the product of the author’s imagination or are used fictionally. Any resemblance to actual persons, living or dead, is entirely coincidental.

Jacket image Copyright RazoomGame, used under license from Shutterstock.com.

Tartalom

Első fejezet

Második fejezet

Harmadik fejezet

Negyedik fejezet

Ötödik fejezet

Hatodik fejezet

Hetedik fejezet

Nyolcadik fejezet

Kilencedik fejezet

Tizedik fejezet

Tizenegyedik fejezet

Tizenkettedik fejezet

Tizenharmadik fejezet

Tizennegyedik fejezet

Tizenötödik fejezet

Tizenhatodik fejezet

Tizenhetedik fejezet

Tizennyolcadik fejezet

Tizenkilencedik fejezet

Huszadik fejezet

Huszonegyedik fejezet

Huszonkettedik fejezet

Huszonharmadik fejezet

Huszonnegyedik fejezet

Huszonötödik fejezet

Huszonhatodik fejezet

Huszonhetedik fejezet

Huszonnyolcadik fejezet

Huszonkilencedik fejezet

Harmincadik fejezet

Harmincegyedik fejezet

Harminckettedik fejezet

Harmincharmadik fejezet

Harmincnegyedik fejezet

Harmincötödik fejezet

Harminchatodik fejezet

Harminchetedik fejezet

Harmincnyolcadik fejezet

Harminckilencedik fejezet

“ne félj a nagyságtól.

Van, aki nagynak születik;

van, aki naggyá teszi magát;

és van, akinek tálcán kínálják a nagyságot.”

—William Shakespeare

Vízkereszt, vagy bánom is én

ford.: Nádasdy Ádám

Első fejezet

Luanda végigrohant a harcmezőn. Épphogy kikerült egy vágtató lovat, miközben utat tört magának a kis ház felé, ahová McCloud király bevette magát. Megmarkolta a hideg vascöveket, remegett, miközben város poros útjait rótta. A városét, amelyet egyszer ismert, és amely a népéhez tartozott. Az elmúlt hónapokban kénytelen volt végignézni, ahogy lemészárolják őket — és mára teljesen besokallt. Valami elpattant benne. Nem érdekelte többé, ha akár az egész McCloud sereg ellen kell is vonulnia — bármit megtett volna, hogy megállítsa őket.

Luanda tisztában volt vele, hogy amire készül, őrültség, az életét teszi kockára, és hogy McCloud valószínűleg megöli őt. Ezeket a gondolatokat azonban elhessegette, miközben futott. Eljött az idő, hogy a helyeset cselekedje — bármi áron.

A zsúfolt csatatéren, katonák gyűrűjében kiszúrta McCloudot a távolban, amint azt a szegény, sikoltozó lányt egy elhagyott házikóba, egy kis vályogházba cipeli. Bevágta az ajtót, porfelhőt hagyva maga után.

- Luanda! – hallatszott egy kiáltás.

Megfordult, és megpillantotta Bronsont, nagyjából száz lépéssel mögötte, ahogy utána loholt.

Lovak és katonák végtelen folyama akadályozta haladását, többször is megállásra kényszerítetve a férfit.

Itt a lehetőség. Ha Bronson eléri őt, meg fogja akadályozni, hogy véghezvigye a tervét.

Luanda kétszer olyan gyorsan kezdett szaladni, szorongatta a karót, és próbált nem belegondolni, mekkora őrültség ez az egész, és milyen kicsi a valószínűsége annak, hogy sikerrel jár. Ha teljes hadseregek nem tudták leteríteni McCloudot, ha a saját tábornokai, a tulajdon fia reszketett tőle, mennyi esélye van rá, hogy ő egyedül képes lesz legyőzni?

Ráadásul Luanda még sosem ölt embert, főleg nem McCloud kaliberűt. Mi lesz, ha lemerevedik, amikor eljön az idő? Vajon tényleg képes lesz odalopózni a háta mögé? A férfi valóban olyan hozzáférhetetlen, ahogy Bronson mondta?

Luanda úgy érezte, ő is része a véres csatamezőnek, saját földje romjainak. Visszatekintve már bánta, hogy beleegyezett a McCloud-házasságba, még Bronson iránti szerelme ellenére is. A McCloudok barbárok voltak, nem lehetett őket megregulázni. Most tudatosult benne, hogy a MacGilek milyen szerencsések voltak, hogy a Felföld elválasztotta őket egymástól, és hogy eddig a Gyűrű rájuk eső oldalán maradtak. Naiv, ostoba dolog volt azt hinnie, hogy a McCloudok nem olyan rosszak, mint ahogy tanították neki. Azt hitte, ő majd megváltoztatja őket; azzal, hogy McCloud herecegnő — és egy napon majd királynő — lesz, megéri a kockázatot, bármi is legyen az.

Most azonban már tudta, hogy tévedett. Mindent feladott volna — a címét, a gazdagságát, a hírnevét, mindent — csak hogy újra biztonságban, családja körében lehessen a Gyűrű másik oldalán, és a McCloudokat csak hírből ismerje. Most már haragudott az apjára, amiért elrendezte ezt a házasságot; ő maga fiatal volt és tapasztalatlan, az apjának viszont okosabbnak kellett volna lennie. Vagy talán a politika olyan fontos volt számára, hogy feláldozta érte a saját lányát? Dühös volt rá azért is, amiért meghalt, és egyedül hagyta őt ebben a helyzetben.

Luanda az elmúlt hónapokban keményen megtanulta, hogy csak magára számíthat, és most itt volt a lehetőség, hogy helyrehozza a dolgokat.

Remegett, ahogy elérte a kis vályogházat, amelynek sötét tölgyfaajtaját csukva találta. Megfordult és körülnézett, várta McCloud embereinek támadását; de megkönnyebbülten tapasztalta, hogy túlságosan lekötötte őket a vérontás.

Egyik kezében a cöveket tartotta, a másikkal megfogta a kilincset, és olyan finoman nyomta le, ahogy csak tudta, miközben imádkozott, nehogy megzavarja McCloudot.

Belépett. Sötét volt, szeme csak lassan szokott hozzá a fényes város erős napsütése után; hűvösebb is volt, és ahogy átlépte a kunyhó küszöbét, az első dolog, amit meghallott, a lány nyöszörgése és kiáltozása volt. Ahogy a szeme hozzászokott a félhomályhoz, körülnézett a házikóban, és meglátta McCloudot a padlón: deréktól lefelé meztelenül, alatta a levetkőztetett lány, próbált küzdeni ellene. Sírt és sikoltozott, összeszorította a szemét, amikor McCloud felnyúlt, és húsos tenyerét a szájára tapasztotta.

Luanda alig tudta elhinni, hogy mindez valóban megtörténik, hogy tényleg végigcsinálja ezt az egészet. Tett egy óvatos lépést előre, keze remegett, térde elgyengült, és imádkozott, hogy legyen elég ereje a megvalósításhoz. Úgy szorongatta a vascöveket, mintha az élete múlna rajta.

Kérlek, Uram, engedd, hogy megöljem ezt az embert!

Hallotta, ahogy McCloud morog és nyög, akár egy vadállat, miután elérte célját. Könyörtelen volt. Úgy tűnt, a lány sikolyai mintha csak felerősítenék minden mozdulatát.

Luanda tett még egy lépést előre, majd még egyet, végül már csak egy lépés választotta el McCloudtól. Lenézett rá, tanulmányozta a testét, próbálta eldönteni, hova érdemes lesújtani. Szerencsére a férfi levette páncélingjét, csupán egy vékony inget viselt, amelyből most csorgott a verejték. Luanda érezte a bűzét, megtorpant egy kicsit. Óvatlan lépés volt levenni a páncélt, és Luanda úgy döntött, ez lesz az utolsó hibája. Két kézzel fel fogja emeli a karót, és a védtelen hátba döfi.

Amikor McCloud nyögései elérték tetőpontjukat, Luanda felemelte a cöveket. Arra gondolt, mennyire meg fog változni az élete ettől a pillanattól kezdve. Csak pár másodperc, és semmi sem lesz a régi. A McCloud királyság megszabadul zsarnok uralkodójától; megkíméli a népét a további pusztítástól. Az új férje kerül trónra, átveszi apja helyét, és végre minden jó lesz.

Luanda csak állt, teljesen megdermedt a félelemtől. Reszketett. Ha most nem cselekszik, soha nem fog.

Visszatartotta a lélegzetét, tett még egy utolsó lépést előre, majd két kézzel magasan a feje fölé emelte a karót, aztán hirtelen térdre rogyott, és minden erejét összeszedte, hogy a férfi hátába mártsa a karót.

De valami olyasmi történt, amire egyáltalán nem számított. Ráadásul olyan gyorsan, hogy hirtelen azt sem tudta, mi történik: McCloud az utolsó pillanatban elgördült az útból. A lány nem hitte volna, hogy egy ekkora ember ilyen gyorsan tud mozogni. Oldalra gördült, kiszolgáltatva a lány testét. Túl késő volt, Luanda nem tudott megállni.

A vascövek folytatta útját a földig, Luanda rémületére pont a lány mellkasába.

A lány felült, sikoltozott, a meggyötört Luanda pedig érezte, ahogy a karó a lány húsába hatol, több hüvelyk mélyen, egészen a szívéig. Vér bugyogott szájából, és riadtan, elárultan nézett Luandára.

Végül visszahanyatlott, holtan.

Luanda csak térdelt ott zsibbadtan, leforrázva, szinte még el sem jutott a tudatáig, mi is történt. Mielőtt még feldolgozta volna az egészet, és megértette volna, hogy McCloudnak haja szála sem görbült, fájdalmas ütést érzett az arcán, amely ledöntötte a lábáról.

Ahogy a levegőbe emelkedett, halványan már tudatában volt, hogy McCloud megütötte, és ettől az óriási csapástól történik mindez. Rájött, hogy a férfi igazából minden mozdulatát követte, mióta csak belépett a szobába. Úgy tett, mintha nem venné észre, de közben már várta a pillanatot, a tökéletes alkalmat, hogy kitérjen a döfése elől. De ez még nem volt neki elég: szándékosan szegény lány megölését is az ő nyakába varrta, és vele együtt a bűntudatot is.

Mielőtt minden elsötétült, Luanda megpillantotta McCloud arcát, aki nyitott szájjal, vadállat módjára fújtatva vigyorgott le rá. Az utolsó dolog, amit hallott, mielőtt a férfi hatalmas csizmáival az arcába taposott, annak állatias üvöltése volt:

- Szívességet tettél nekem – jelentette ki – És már amúgy is végeztem vele.

Második fejezet

Gwendolyn végigszaladt Királyudvarhely legnyomorúságosabb részének kanyargós mellékutcáin. Könnycseppek gördültek végig az arcán, ahogy kifutott a várból, próbált olyan távol kerülni Gareth-től, amennyire csak lehetett. A szíve még mindig vadul kalapált az iménti összetűzésük óta, mióta látta Firth-t a kötélen, és mióta Gareth megfenyegette. Kétségbeesetten próbálta szétválasztani az igazságot a hazugságtól. Gareth beteg elméjében azonban a valós és a valótlan összekeveredett, és szinte lehetetlen volt megállapítani, mi az igazság. Vajon csak meg akarta ijeszteni? Vagy minden, amit mondott, igaz?

Gwendolyn a saját szemével látta Firth ide-oda himbálózó testét, és ez azt súgta neki, hogy ez egyszer talán minden igaz. Godfrey-t esetleg tényleg megmérgeztette; talán valóban a barbár nevarunoknak ígérte őt; és Thor akár éppen most lovagol a neki állított csapda felé. A gondolattól is megborzongott.

Tehetetlennek érezte magát. Valahogy helyre kellett hoznia a dolgokat. Nem tud egészen Thorig futni, de Godfrey-ig igen, és meggyőződhet róla, csakugyan megmérgezték-e, vagy még életben van.

Gwendolyn mélyebbre hatolt a züllött negyedbe, és közben arra gondolt, hogy már megint itt van, néhány napon belül már másodszorra, Királyudvarhely ezen utálatos részén, amelyről megfogadta, hogy soha többé nem akarja viszontlátni. Ha Godfrey-t tényleg megmérgezték, annak a sörházban kellett történnie. Hol máshol? Dühös volt rá, amiért visszatért ide, lecsökkentette az őrséget, és ilyen óvatlanul viselkedett. De legfőképpen aggódott érte. Eszébe jutott, mennyit törődött vele az elmúlt néhány napban, és a gondolattól, hogy őt is elveszíti, különösen miután elveszítette az apját, összeszorult a szíve. Valahogy felelősnek is érezte magát.

Gwen rettegett, ahogy végigfutott az utcákon, de nem a részegektől és gazfickóktól tartott, akik mindenütt ott voltak; hanem a bátyjától, Gareth-től. Amikor utoljára találkoztak, egészen démoninak tűnt, és nem tudta kiverni a fejéből az arcát, a szemét — olyan fekete, annyira lélektelen volt. Mintha megszállta volna valami. Az, hogy az apjuk trónján ült, csak még szürreálisabbá tette a képet. A lány félt a megtorlástól. Talán valóban arról szövögetett terveket, hogy őt férjhez adja, amelybe ő sosem egyezne bele; vagy talán csak azt akarta, hogy ne legyenek a közelében őrök, és meg akarja öletni őt. Gwen körülnézett futás közben, és minden arcot ellenségesnek, idegennek talált. Mindenki potenciális fenyegetésnek látszott, akiket Gareth küldött, hogy végezzenek vele. Kezdett paranoiás lenni.

Gwen befordult a sarkon, és vállával nekiütközött egy részeg öregembernek. Az ütközés kibillentette az egyensúlyából, ugrott egyet, és akaratlanul felsikoltott. Pattanásig feszültek az idegei. Beletelt egy pillanatba, mire rájött, hogy az öreg csak egy figyelmetlen járókelő volt, nem Gareth egyik bérence; megfordult, és látta, ahogy megbotlik, hátra se nézve, hogy bocsánatot kérjen. Gwen gyomra felfordult a városrész becstelenségétől, züllöttségétől. Ha Godfrey nem járna ide, soha nem tenné be a lábát erre a környékre. Gyűlölte is a bátyját, hogy miatta kell így lealacsonyítania magát. Miért nem képes távol maradni a sörházaktól?

Gwen befordult egy sarkon, és ott is volt: Godfrey kedvenc kocsmája, a tavernák megcsúfolása. A megroggyant épület ajtaja tárva-nyitva állt, az iszákosok csak úgy ömlöttek ki belőle, ahogy általában. Gwen nem vesztegette az idejét, sietve belépett a nyitott ajtón.

Beletelt pár másodpercbe, mire a szeme hozzászokott a kocsma homályához, amely poshadt sörtől és testszagtól bűzlött; és ahogy belépett, hirtelen mindenki elhallgatott. A nagyjából két tucatnyi bezsúfolódott férfi mind megfordult és meglepetten nézett rá. Itt állt ő, a királyi család tagja díszes öltözetben egy olyan helyiségben, amelyet valószínűleg évek óta nem takarítottak ki.

Odalépett egy magas, hordóhasú férfihoz, akiben Akorth-ra, Godfrey egyik ivócimborájára ismert.

- Hol a bátyám? – kérdezte határozottan.

Akorth, aki általában vidám fickó volt, és mindig akadt egy-egy ízléstelen vicc a tarsolyában,

amellyel leginkább saját magát szórakoztatta, most meglepte őt: csak a fejét csóválta.

- Nem állnak jól a dolgok, hölgyem – válaszolt komoran.

- Ezt meg hogy érted? – kérdezősködött tovább, a szíve hevesen vert.

- Valami rossz sört ivott – szólalt meg egy magas, sovány férfi, Godfrey másik cimborája, akit Gwen Fultonként ismert – Tegnap késő este dőlt ki. Azóta nem kelt fel.

- Életben van? – kérdezte a lány kétségbeesetten, és megragadta Akorth csuklóját.

- Épphogy – felelt, miközben a földet nézte – Szegény nagyon sokat szenvedett. Egy órája nem szólalt meg.

- Hol van? – faggatta őket tovább.

- Ott hátul, kislány – válaszolt a kocsmáros zord arccal, áthajolva a pulton, miközben egy korsót törölgetett – És jobb, ha kitalálod, mit csinálsz vele. Nem fogok egy hullát őrizgetni a létesítményemben.

Gwennek már sok volt ez az egész, saját magát is meglepte, de felkapott egy kis tőrt,

előrehajolt, és a hegyét a csapos torkához nyomta.

Az nagyot nyelt, megdöbbenve nézett rá vissza, és az egész helyre halálos csend telepedett.

Először is – kezdte a lány – ez a hely nem egy létesítmény –, hanem egy itató megcsúfolása, amelyet parancsomra a királyi gárda a földdel tesz egyenlővé, ha továbbra is így beszélsz velem. Kezdheted azzal, hogy hölgyemnek szólítasz.

Gwen úgy érezte, nem is önmaga, meglepődött az erőn, amely átjárta; fogalma sem volt,

honnan származik.

A kocsmáros nagyot nyelt.

Hölgyem – ismételte el.

Gwen szilárdan tartotta a tőrt.

Másodszor, a bátyám nem fog meghalni – ezen a helyen biztosan nem. A holtteste megtiszteltetés lenne a létesítményed számára, jóval nagyobb, mint bármely élő lélek, aki valaha itt járt. És ha itt hal meg, akkor biztos lehetsz benne, hogy téged fogunk vádolni a halálával.

De én semmi rosszat nem tettem, hölgyem! – mentegetőzött – Ugyanazt a sört kapta, amit a többiek!

Valaki megmérgezhette – tette hozzá Akorth.

Akárki lehetett – szólalt meg Fulton.

Gwen lassan leengedte a tőrt.

Vigyetek hozzá! Most! – parancsolta.

A kocsmáros most már alázatosan lehajtotta a fejét, megfordult, és egy pult mögötti

oldalajtóhoz sietett. Gwen a nyomában, Akorth és Fulton is követték.

Gwen belépett a taverna kis hátsó szobájába, elakadt a lélegzete, ahogy meglátta a bátyját, Godfrey-t, hanyatt fekve a földön. Sápadtabb volt, mint valaha. Úgy nézett ki, mint aki már csak egy lépésre van a haláltól. Tehát minden igaz volt.

Gwen odarohant hozzá, megszorította a kezét, amely hideg és nyirkos volt. Nem reagált, feje a földön, borotválatlanul, zsíros haja a homlokába lógott. A lány azonban bár gyengén, de érezte a pulzusát; látta azt is, hogy a mellkasa minden levegővétellel emelkedik. Életben volt.

Hirtelen óriási haragra gerjedt.

Hogy hagyhattátok így itt? – üvöltötte a kocsmáros felé fordulva – A bátyámat, a királyi

család tagját, egyedül, a földön fekve, mint egy kutyát, miközben haldoklik.

A csapos nagyot nyelt, idegesnek látszott.

Mit tehettem volna még, hölgyem? – kérdezte bizonytalanul – Ez nem kórház. Mindenki

azt mondta, lényegében már halott, és…

Nem halott! – sikította – És ti ketten – fordult Akorth-hoz és Fultonhöz – miféle barátok vagytok ti? Ő talán itt hagyott volna titeket ilyen állapotban?

Akorth és Fulton alázatos pillantást vetettek rá.

Bocsáss meg – kérte Akorth – Az orvos eljött tegnap este, megvizsgálta, és azt mondta, haldoklik – és csak idő kérdése, mikor ragadja el a halál. Nem hittem, hogy bármi mást lehetne tenni.

Vele maradtunk szinte egész éjszaka, hölgyem – tette hozzá Fulton – az oldalán. Épp csak egy kis gyors szünetet tartottunk, ittunk egyet, hogy elűzzük a fájdalmunkat, és akkor jöttél te…

Gwen dühében mindkét söröskorsót kiverte a kezükből. Azok a padlóra zuhantak, a bennük lévő folyadék pedig kiömlött. Döbbenten néztek a lányra.

Most pedig kapjátok fel a bátyámat – szólt rájuk hűvösen, érezte, hogy friss erő önti el – Elviszitek erről a helyről. Követtek engem egész Királyudvarhelyen át, amíg a Királyi Gyógyítóhoz nem érünk. A bátyám esélyt kap a valódi gyógyulásra, és nem hagyom meghalni csak azért, mert valami sarlatán szerint nincs esélye.

És te – tette hozzá a kocsmároshoz fordulva – Ha a bátyám túléli, és valaha is újra beteszi ide a lábát, te meg kiszolgálod, első kézből állíthatom, hogy börtönbe leszel vetve, és ott is maradsz halálod napjáig.

A kocsmáros lehajtott fejjel elsomfordált.

Most pedig mozgás! – ordította Gwen.

Akorth és Fulton összerezzent, majd akcióba lendült. Gwen kisietett a szobából, ők ketten

mögötte, vitték utána a bátyját. Kisétáltak a tavernából, és követték a napfényes utcára.

Végigsiettek Királyudvarhely zsúfolt mellékutcáin a Gyógyító felé, és Gwen csak azért

imádkozott, hogy ne legyen túl késő.